A nap még felkelőben sem volt, mire már mindenki tudtam a másik nevét, és a sajátját, tudott rendesen járni, és ülni. Már senki sem bukott orra a saját lábában. Konannal már azt is kiterveltük, hogy mi hogyan fogunk kinézni. Ikreket gyártunk magunkból, hogy Pein még véletlenül se ismerjen ránk. Még bőven volt időnk ezért úgy döntöttünk, hogy szépségszalonosdit fogunk játszani. Annyira snassz mindenkinek a fekete köröm. Irtó jól szórakoztunk. Az volt a legviccesebb, hogy kurva jól néztek ki a fiúk. Egy kis smink és voála kis szépségkirálynőket kapunk. Annyit röhögtem ezen az éjszakán, hogy már a levegő vétel is fáj. Csupán két óráig kellett győzködnöm Itachit, hogy lépni merjen úgy, hogy fogja a kezem. Kiderült, hogy Dei egyáltalán nem érzi kényelmetlenül magát, sőt...ő is beszállt a fiúk kiképzésébe. Hidan volt a legnehezebb eset, szinte mindenkivel üvöltözött a cuki barbis hangján, és ami a kezébe akadt hozzá vágta valakihez. Sasori elkezdett bőgni, hogy az a rohadt topánka tönkre teszi a lábát, erre én majd megszokod, erre ő bevágta a durcit. Tobi meg olyan mérhetetlenül boldog volt a virágmintás ruha miatt, hogy egyfolytában ugrabugrált és dudorászott. Zetsu pedig állandóan takargatta magát, mert ez túl erkölcstelen. Na igen...az akatsuki. Peinnek a színét se láttuk egész este, még csak azt se jött ellenőrizni, hogy haladunk. Biztos a havi vérzése köti le...jézusom mire gondolok. Közben már kezelésbe vettem Itachit. Gyorsan ki sminkeltem, amit elég jól tűrt, nem úgy mint Sasori itt mellettem Konan kezei között.