Már majdnem elbóbiskoltam, amikor valaki örülten elkezdte rázni a vállam. Álmosan nyitogattam a szemem, Konan arcát pillantottam meg. Időközben Itachi is felébredt és most álmosan pislogva nézi barátnőmet.

-          Azonnal gyertek, mert Pein kitalált valami buzi küldetést! – lihegte.

-          Konan te nem beszéltél így régen! – állapította meg az Uchiha.

-          ’Szomat érdekli! Csak gyertek már!

-          Megyünk! – tápászkodtam fel, és Konan után indultam. – Mi a szart akar, mi már kaptunk egy küldetést. – morogtam az orrom alatt. Erre Itachi sunyin elkezdett mosolyogni.

Mire beértünk már mindenki az asztal körül ült. Az ilyen beszélgetésekre volt egy külön szoba, ahol középen egy hatalmas asztal helyezkedett el.  Mint a kerek asztal lovagjai...és lovagnői persze. Leültünk a helyünkre és kukán vártuk, hogy Pein bele kezdjen a mondandójába, De csak nem ment neki, úgy láttam tiszta zavarban, van!

-          Most mire várunk, hogy kinőjön a szakállunk, vagy mi? – gúnyolódott Hidan. Pein alig halhatóan felszisszent, én pedig próbáltam vissza fojtani a röhögést, mivel elképzeltem Hidant földig erő szakállal.

-          Na jó, amit most hallani fogtok azt kurvára nem az én ötletem volt, de sajnos, muszáj volt elvállalnunk. Úgy, hogy ne nyírjatok ki a mondandóm végén, nekem se tetszik. De kapóra jön, a Kyubbi kölyök miatt. Szóval lesz egy lökött utcabál Konohában, amire el fogunk menni.

-          Má’ bocsánat, de ezt hogy gondolod? – szólt közbe Sasori.

-          Ha nem szakítasz félbe, befejezem! Itachi és Kisame emlékeztek arra a jutsura, amit a Kyubbi kölyök talált ki?

-          Sajnos tisztán. – felelte a két akatsukis.

-          Remek, mert most alkalmazni fogjátok, és megtanítjátok a többieknek. – erre mindenki padlót fogott, Pein pedig elkezdett vörösödni. Mi a fenéről lehet szó, ami ennyire kiakasztó? Konant az ájuldozás kerülgette, ha Hidan nem tartaná, szerintem már eszméletlenül a padlón feküdne.

-          Bocsánat, hogy közbe szólok, de miről van szó? – szólaltam meg értetlenül.

-          A jutsu, amiről szó van azt az egyik kis barátod találta ki, akire gondolom, nem emlékszel. A neve Sexy no jutsu, ami arra képes...Na jó valaki fejezze be a rohadt mondatott.  – idegeskedett Pein.

-          Magyarán csajt fogunk magunkból fabrikálni egy jutsu segítségével. – jelentette ki Hidan.

-          Ja, csak ennyi! – legyintettem. Erre mindenki befogta, és hatalmas szemekkel nézett rám. Most mi van? Na várjunk...csajt...belőlük? Jesszus. – Ezt most nem gondolhatod komolyan? – intéztem szavam Peinhez. - Ennyire nem lehetsz bolond, hogy ebbe bele menj.

-          Sajnálom Sakura, de bele mentem.

-          Úristen. – nyögtem.

Azt hiszem elájultam, mert legközelebb Kisame karjaiban találtam magam, amint cipel. A nappaliban voltunk, ahol lerakott a kanapéra. Még srác volt...még.

-          Jól vagy Sakura?

-          Nem! – ismertem be. Ilyen nincs! Mondjuk, ki tudja, lehet, hogy csini csajok lesznek. – Kisame, te használtad már valaha ezt a technikát?

-          De hogy is! De most kénytelen leszek. Ugye Konannal nem kell magunkból pasit csinálni?!

-          Nem, nyugodj meg! Viszont Pein azt mondta, hogy mind a kettőtöknek máshogy kell majd kinéznetek, ne hogy felismerjenek.

-          Megnyugodtam, sima ügy lesz! Mikor indulunk?

-          Holnap reggel. Akkorra már csajok leszünk! – itt vágott egy grimaszt. – Ja, és ugye adtok nekünk valami ruhát?

-          Naná! Ott a szekrényem! Ugye nem kell majd szőrteleníteni?

Nem válaszolt, ha nem elviharzott. Szegények. Engem viszont a hányinger kerülgetett. Úgy határoztam, hogy megkeresem Itachit, megnézem ő, hogy tűri. A szobánkba volt, az ágyon ült és idegesen rágcsálta a szája szélét. Lehuppantam mellé, és vállára hajtottam a fejem.

-          Mégis hogy gondolta Pein, hogy 11 lány csak úgy beront?

-          De hogy! Négyen leszünk a Rizs vidékéről, négyen a Nano vidékéről, és hárman a Hó országából.

-          Aha. Vágom.

-          Nem fogom túl élni. Nagyon nincs kedvem az egészhez.

-          Elhiszem! Az tuti, hogy én sokkot fogok kapni!

-          Ja tényleg! Mit mondtál Kisaménak, egy kicsit ki volt akadva.

-          Hogy én? Semmit! Csak beszélgettünk erről meg arról.

-          Nem akarom elképzelni!  Na megyek és csinálok magamból kislányt. – sóhajtott.

-          Ugye vissza tudtok változni?

-          Még jó!

-          Hál’ istennek!

Elmosolyodott és lelépett. Szóval mire legközelebb visszajön lány lesz. Pfuj! Na sebaj, ezt is megélem. Jövőre ezt a napot piros betűs ünnepként fogom emlegetni, annyi furcsaság történik ma! Nekem ez már sokk. Mindenesetre most átmegyek Konanhoz, ő is ki van akadva...gondolom. Barátnőm TV-t nézett, leültem mellé, és bambán bámultam a képernyőt. Lassan meguntok és kikapcsoltuk. Elkezdtünk beszélgetni, ami a végére röhögésbe fulladt. Elképzeltük a fiúkat...khm...érdekes „kiegészítőkkel”. Mikor már untig kitárgyaltuk a dolgot előszedtünk mindenkinek valami ruhát. Tiszta csajos cuccokat. Válogatás után minden kiválasztott darabot kipakoltuk a kanapéra.  Én a fényképező gépemért indultam, ugye egy ilyen pillanatot nem lehet kihagyni. A folyosónkon volt egy állótükör, Konannal szereltük fel oda. Ott állt egy derékig érő, ősz hajú lány, aki nem túl szép szavakat vágott a saját tükör képéhez. Na ja ez Hidan. Ezek szerint sikerült nekik a jutsu.

-          Na mi van kis anyám? – kérdeztem tőle, amikor elhaladtam a háta mögött.

-          Még egy ilyen és esküszöm, hogy kibelezlek te...te... – ennél lányosabb nem is lehetett volna a hangja. Két rétre görnyedtem a röhögéstől. Már kezdett lilulni a feje ezért gyorsan tovább álltam.

Sietve benyitottam a szobába, de meg kellett torpannom. Itachi az ágyon ült, Derékig érő hosszú fekete haja apró fonatokban lógott le a hátán, szája mély vörösösen csillogott. Igazam volt, elég jól néznek ki, főleg, hogy fiúk. Alig vártam, hogy láthassam a többieket is. Szó nélkül elővettem a gépet, és még egy-két kiegészítőt.

-          Gyere Ita, öltözzetek fel!

Némán bólintott és követett. A nappaliba volt már mindenki. Megdöbbentően néztek ki. Ha nem tudnám, hogy fiúk, akkor nem tagadnám, hogy lányok. Zetsu az egyik fotelben ült, zöld haja gyengéden hullámzott egészen a háta közepéig, nyaka körül ciklámen színű szirmok helyezkedtek el. Vele szemben Tobi foglalt helyet, akinek göndör, hollófekete haja, a vállát verdeste.  A kanapé jobb szélén Sasori foglalt helyet, vörös haja két copfban csücsült a feje két oldalán, legfölül. Deidara mellette foglalt helyet, szőke haja oldalra volt fogva a feje bal oldalán, a háta közepéig lógott, míg az egyik szemét eltakaró rész pontosan a válláig ért. Nagyon emlékeztetett valakire. Mellette Hidan ült. Pein az egyik sarokban állt, egy hosszú fonat verdeste a derekát, a sok percing nem rontott a látványon, sőt...Kakuzu úgy nézett ki, mint Jázmin az Aladdinból. Alig látszott valami az arcából, mert a felét eltakarta egy halványlila kendő. Tépett haja a háta közepéig ért, és mogyoróbarna színben tündökölt. Kisame sötétkék haja, szög egyenesen lógott a fenekéig, topáz színű szemét dús szempilla vette körül. Kíváncsi lennék meddig kellett szenvedniük, hogy ezt elérjék...

-          Ejha! – ennyit bírtam kinyögni.  Pein megköszörülte a torkát, mindenki rá nézett.

-          Most, hogy kész vagyunk mindenki, kap egy nevet. Elvégre is nem parádézhatunk fiú nevekkel. Szóval Hidan te ezen túl az Aoi névre hallgatsz. Deidara te a Yuuna névre, Sasori te a Miura,  Itachi te a Misakira,  Kisame te a Aira, Kakuzu te a Nanamira, Zetsu te a Maora, Tobi te a Yuira,  Engem pedig ezentúl Aiminek fogtok hívni! Világos? Sakura itt a lap, rajta van az összes név, kérlek, gyakoroltasd Konannal be velük, ahogy a nőies viselkedést is ha lehet! Szeretném, ha holnap gond nélkül járni tudnának magas sarkúban!

-          Értettük! – zengtük Konannal. Amikor Pein elhagyta a tőlünk kapott ruhájával a köreinket, a többieknek is kiosztottuk a ruhákat.

Hidan alias Aoi egy rózsaszín rakott szoknyát, hozzá egy bordó topott és egy szintén bordó magas sarkú szandált kapott, plusz a necc harisnya. Deidara alias Yuuna egy ejtett vállú kék felsőt, egy combig érő farmernadrágot, és egy vörös tűsarkút kapott. Sasori alias Miu egy citromsárga pántnélküli topott, egy vörös farmer miniszoknyát, és egy citromsárga topánkát öltött magára. Tobi alias Yui egy virágmintás térdig érő egybe ruhát kapott. Zetsu alias Mao egy ciklámen has pólót, és egy extra mini fekete nacit viselt, egy szintén ciklámen lapos talpú szandállal. Kakuzu alias Nanami egy ejtett vállú has pólót, egy farmer rakott miniszoknyát, es egy magas sarkú szandált tudhatott magának.    Itachi alias Misaki egy vérvörös, mély dekoltázsú ujjatlan felsőt, hozzá egy fekete rakott miniszoknyát, plusz egy tűsarkú fekete cipőt kényszerült felvenni. Kisame alias Ai egy zöld farmer térdnadrágba, narancssárga toppba, egy szintén narancssárga papucsba bújt bele. Peinnek alias Aiminek egy narancssárga combig erő nadrágot, egy sötétkék spagetti pántos toppot, és egy sötétkék papucsot választottunk. Csodálatos látványt nyújtott a kis társaság, gondolom Pein is. Ma este tuti, hogy nem fogunk aludni, mert nem lesz piskóta ezeket egyáltalán járni, tanítani. Hidan az első lépés után pofára esett, a többi magas sarkús nem is kísérletezett a járással. Leszámítva Deidarát aki úgy lépkedett, mintha a cipő a második bőre lenne. Enyhén szólva meglepett. A többiek a szoknyájuk vagy a felesjük miatt feszengtek. Bazi hosszú éjszakánk lesz. A háromfityinges kérdés pedig: Tudunk mi ezekből, a majmokból nőt faragni reggelig? Ha igen, akkor megérdemlünk hetvenkettő és fél piros pontot Konannal.