Olyan dél körül felébredtek. Mindenki fáradtan felöltözött, és elmentek reggelizni. Reggeli után Wasabi elküldte őket, hogy nézzenek körül a városban.
- Tessék, itt egy kis pénz. Vegyetek rajta ruhát! Nem kell kifizetni! Na, oszolj!
- Ez önnek kis pénz? – kérdezte Naruto. – Szegény békucim majd kiszakad tőle.
- Szerinted egy ruha mennyibe kerül Naruto? – kérdezte Sai.
- Igazad van. Indulás! Sasuke, Sai, Juugo, ti gyertek velem! A többiek oszolj!
- Sakura, te velem jössz. – mondta Karin. – Keresünk neked egy jó kis ruhát! Suigetsu, te jössz?
- Én ezt kihagyom, kösz. Inkább elmegyek Konohába, jelenteni, hogy minden oké.
- Te tudod...jól van! Sakura, gyere velem! Biztosan találunk neked valamit. – és Karin már el is rángatta Sakura-t a többiektől. Minden üzletbe benéztek, de nem volt Sakura-nak tetsző ruhadarab. Karin már rég talált magának valamit. Már kezdték feladni, amikor Sakura megpillantott egy kirakatot.
- Karin! Állj meg egy kicsit! – a kirakathoz rohant. – Igen, ez lesz az!
- Gyere! Próbáld fel!
Sakura és Karin bementek a boltba. Sakura fölvette a ruhát, és kilépett az öltözőből. Egyszerű fehér selyemruha volt a mellén ezüst kelta díszítéssel.
- Azta! Ezt tényleg jól kitaláltad! De cipő is kell hozzá. Fehér legyen, vagy ezüst?
- Ezüst. Nem leszek menyasszony.
- A hajad...
- Majd kezdek vele valamit. Ez az ezüst pánt jó lesz hozzá.
- Remek! Na, csomagoltassuk be őket, és menjünk, mert nemsokára kezdődik a verseny.
Miután Sakura kifizette az árut, már rohantak is a szálláshelyükre. Az udvarban már a négy fiú várta őket.
- Nem tudom elhinni, hogy hagytam magam rábeszélni arra a bálra! – bosszankodott Sai.
- Ne izgulj már! Biztosan jó lesz. – próbálta nyugtatni Naruto.
- És ti lányok, sikerrel jártatok? – kérdezte Sasuke.
- Persze Sasuke-sama! Minden rendben. Amint látod, a kezünk tele, és már csak Pain-t, és Konan-t kell megvárnunk. – váratlanul Sakura-t Sasuke felé lökte. A fiú szerencsére elkapta a lányt.
- Karin! Te meg mit csinálsz? – kérdezte Sasuke.
- Ééén?? Én hozzá sem nyúltam.
- Na, mindenki elkészült? – kérdezte Wasabi.
- Gyerünk! – kiáltott Naruto. – Alig várom
Elindultak a verseny színhelyéhez. A tömegben alig találták meg egymást. A rajt előtt Idate várta őket.
- Naruto, Sasuke, Sakura! – mondta boldogan. – Ti is eljöttetek?
- Ki nem hagytuk volna. – mondta Naruto.
- Sok sikert. Szurkolunk. – mondta Sakura.
- A lábaim nem gyengültek, nem kell aggódnotok értem. Egyébként, ha mentek a bálba. Wasabi mestertől azt hallottam, hogy valamelyikkőtöknek muszály lesz táncolnia. – ravaszul kacsintott.
- Té-tényleg? De nem biztos, hogy mi leszünk. – mondta Sakura.
- Sosem lehet tudni. Na, sziasztok!
Eldördült a pisztoly, és a versenyzők már mentek is a hajók felé. Fej fej mellett haladva eveztek a sziget felé. Váratlanul Idate csónakja léket kapott, és süllyedni kezdett. „Most az egyszer úgy tűnik nem fogom megnyerni a versenyt.” Gondolta magában. Ekkor valami az eszébe jutott. Egy vastag gerendát kiragadott a csónakból, és beleugrott a vízbe. Már nem volt sok a szigetig, ezért úszott, amennyire csak tudott. Végre kiért a partra. Mikor visszanézett, alig akart hinni a szemének. Ellenfelét jócskán lehagyta. Felkapta a ládát, és már rohant a szentély felé. Nagyon gyorsan odaért, és ismét ő nyerte a versenyt.
Mikor a verseny véget ért, egy óriási épület felé vezette őket Wasabi.
- Itt lesz a gála. Öltözzetek át! Bent találkozunk.
- Rendben! – mondta Karin. Sasuke már ment volna be a terembe. Egy egyszerű szmoking volt rajta. Karin utána rohant. - Sasuke-sama, várj egy kicsit!
- Karin, mit akarsz?
- Valamit el kell mondanom neked...én...annyira sajnálom...de, amikor Maatsuma ránk támadt, azt mondta, hogy...
- Mit mondott? Karin, ugye nem akar ide jönni? Ugye nem?!
- Ő...izé...hát...
- Te jó ég! Ezt most nem mondod komolyan? El kell mennünk innen azonnal!
- Rendben.
- De nem kéne csak úgy elrohanni...és Karin, Sakura-nak egy szót ne szólj! Majd őt elintézem!
- Rendben.
Sasuke rohant a terembe. A többieket kereste, de a nagy tömegben senkit sem talált. Váratlanul belebotlott Sai-ba.
- Ó, bocsi. Már vagy öt perce rád várunk.
- Sai, a többiek hol vannak?
- Itt is ott is...miért valami baj van?
- El kell mennünk innen. Szólj nekik!
- Mi történt?
- Majd út közben elmondom. Csak siess! Ha 10 perc múlva nem leszek a kapunál, induljatok el nélkülem!
- Rendben.
Sasuke Sakura-t kereste. Nem akarta elmondani neki, hogy mi vár rá. Váratlanul valami erős fény sütött a szemébe. Körülötte minden ember megállt. A terem másik végében ott ált Sakura.  Nem értette a helyzetet. Erre beugrott neki, amit Idate mondott. Valakinek kötelező lesz táncolnia. De most neki erre nincs ideje. Lassan a lány felé ment. Mikor megszólalta a zene, mindenki követelte, hogy táncoljanak. Nem volt más lehetőségük: táncoltak.
- Mondanom kell valamit. – kezdte Sasuke.
- Mi lenne az?
- El kéne mennünk innen.
- Hogy?
- Karin azt mondta, valami veszély közeleg.
- Veszély? És mégis mi lenne az?
- Hát...szóval... – még mindig nem akarta elmondani. Félt, hogy Sakura ott helyben meg akar küzdeni Maatsuma-val, ezért megpróbálta elsimítani az ügyet. - ez egy keringő?
- Mi?
- Rosszul lépsz!
- Neked kell vezetned!
- Ja, jó...tudom. De figyelj, ez így nem jó!
- Miért!
- Nos, én itt állok egy terem közepén, illetve keringőzök, hogy hogy a francba hívják, és...
- Csak nem lámpalázas vagy?
- Nem az én stílusom.
- Nekem sem...
- Legyünk túl rajta, és húzzunk!
- Rendben. Na, mi is az a veszély?
- Amikor Maatsuma megtámadta a többieket, azt mondta, hogy...
- Mit mondott?
- Semmi...nem érdekes. Csak legyünk túl rajta, és menjünk!
Az emberek körül állták őket. A zene még mindig nem változott. Sakura valami furcsa csillogást látott a fiú szemében. Jól esett neki. Egy régi érzés fogta el. Már el is felejtette a bajt. Úgy érezte, csak ők vannak ott. Csak ők ketten, senki más. Lépés jobbra, lépés hátra, forgás, majd balra... és elölről... teljesen más világban érezte magát... és megint: lépés jobbra, hátra, forgás, majd balra, és elölre.  Most látta igazán, hogy mit érez Sasuke iránt. Azt gondolta, így tökéletes a világ.
Lépés jobbra, hátra, balra, elölre... Sasuke kicsit módosított a lépéseken... és közben mosolygott... nagyon halványan, de mosolygott. 
Hirtelen Sasuke mögött valami furcsát látott. Az ajtó kicsapódott, az emberek rémülten néztek az ajtó felé. Az ajtón egy álarcos nő lépett be. Sakura rémülten nézett rá. A nő ruhája fekete volt. Az álarcon egy lefelé fordított háromszög volt áthúzva.
- Rosszkor jöttem? – kérdezte a nő.
- Kicsoda maga? – kérdezte Sasuke.
- Az nem mindegy? Add át a lányt!
- Arra aztán várhat.
- Nem? Így is jó. Akkor végezz vele! Gyerünk!
- Sasuke-kun, erről beszéltél?
- Úgy tűnik. Maradj itt! – a nőnek rohant, aki egy ütéssel kiütötte a fiút.
- Szóval te lennél a nagy Uchiha Sasuke. Orochimaru tanítványa. Nem tűnsz olyan ígéretesnek, mint mondta. – odament Sasuke-hoz, és a hasába rúgott.
- Ön...i-ismerte Orochimaru-t? – Sasuke összegörnyedt a fájdalomtól.
- Természetesen. Jó barátom volt. Amíg nem jöttél te! És az a szemét kis bátyád. Amikor először hallott rólatok, mindenképpen meg akarta szerezni valamelyikkőtöket. De, ha jobban belegondolok, jobban járt. A bátyád túl félénk.
- Fogd be a szád! Senki sem beszélhet így Itachi-ról! – ismét a nőnek rohant. Egy mozdulattal kikerülte a támadást, és Sakura felé rohant. A lány megpróbálta védeni magát, de a nő egy tűt szúrt a hátába. Sakura elájult, és a nő már vinni akarta magával. Sasuke ekkor ott termett mögötte. A Sishi Rendan-nal (Oroszlánketrec) próbálta kiütni. Hirtelen valami zajt hallott kintről. A nő felnézett. Eldobta Sakura-t, majd Sasuke-hoz fordult.
- Ajánlok egy üzletet. Ha segítesz nekem, megmondom, hogy hol találod a bátyádat. Most annyit elmondok előre: a bátyád él. De vigyázz Sasuke, ha nem teszed meg, amit kértem, végzek veled! Egy heted van, hogy eldöntsd: élsz, vagy meghalsz.
Sasuke e szavak hallatán kővé dermedt. Él a bátya? De hol van? Mire feleszmélt, a nő eltűnt. Felállt. Sakura még mindig nem tért magához. Az ölébe vette, és kirohant a faluból. Sietett, ahogy csak tudott. Az erdőben megállt. Sakura-t maga mellé fektette egy fa tövébe. Becsukta a szemét, és elaludt. Mikor kinyitotta a szemét, egy ismerős szobában találta magát. Egy kedves, de aggódó női hang beszélt hozzá:
- Te jó ég! Sasuke, mi történt veled? Nagyon magas a lázad, a legjobb, ha hívok egy orvost.
Körülnézett. A hang tulajdonosa egy nő volt. Hosszú fekete haja, hófehér bőre, és csillogó fekete szeme volt. Egyszerű kis ruhát hordott, a derekára egy fehér kötény volt kötve. Sasuke magát egészen kicsinek érezte. Nagy nehezen megszólalt:
- Anya, te vagy az?
- Kisfiam, mit csináltál?
- Mi?
- Tegnap? Olyan magas lázad van. És erősen megfáztál.
- Tegnap...nii-sannal kimentünk szánkózni. Emlékszel?
- Persze.
- És...ugye ott volt még néhány másik gyerek. Az egyik lánynak a kezéből kicsúszott a szánkó, és a barátnője pedig csúszott le a tó felé. Én meg odarohantam, és a lányt lerántottam a szánkóról. Majdnem beleestem a tóba...de csak majdnem. Nem volt semmilyen veszélyes. Nem kell aggódnod értem.
- Ilyet akkor se csinálj máskor!
- Inkább fagyott volna meg az a szegény lány?
- Tényleg így történt. – szólalt meg az ajtóból valaki. Itachi volt. A kezében egy bögre teát tartott. Ezt Sasuke-nak adta. – Nem történt semmi. Csak megfázott. Nem kell aggódnod miatta.
- És nii-san is segített. Ha ő nincs ott beleestünk volna a tóba.
- Értem.
- Apa hol van? – kérdezte váratlanul Sasuke.
- Kapott egy sürgős küldetést. Nemsokára itthon lesz, ne félj!
- De akkor én csak hátráltatlak. – mondta Sasuke.
- Miről beszélsz?
- Nem tudsz főzni, ha csak velem foglalkozol. És semmivel sem készülsz el.
- Van itt más is, aki segíteni tud.
- Anya, majd én vigyázok rá. – mondta Itachi.
- Nii-san...te tényleg...
- Nem kell hálálkodni. Szívesen teszem. Na, mit szeretnél? Olvassak, vagy csak pihenni szeretnél?
Sasuke elmosolyodott.
- Csak maradj itt velem! – felelte Sasuke.
- Bolond kisöcsém...hogy tud az mosolyogni, aki ilyen lázas?
- Hát így: - mondta Sasuke, és a bátyjának mutatott egy széles vigyort.
- Sasuke, Sasuke-kun! – szólalt meg egy másik női hang. A szobája eltűnt. A bátyja, és az anyja egyre jobban távolodott tőle. Mikor kinyitotta a szemét, Sakura volt mellette. Ismét ott volt a fa tövében. Szétnézett. Már reggel volt. A nap éppen az arcába sütött. Nem volt egy kellemes érzés neki. Felült, majd miután minden tudatosult benne, hogy hol van, és kivel, valami fájdalmat érzett a bal karjában. Ügyesen egy fa gyökerére feküdt. Hirtelen valaki a homlokához ért.
- Minden rendben? – kérdezte Sakura.
- Persze...miért? Valaminek kellene lennie? 
- Nem nézel ki valami jól. Biztos, hogy jól vagy?
- Igen...persze.
- A többiek?
- A faluba mentek.
- Hogy?
- Mikor ránk támadt az a nő, mondtam a többieknek, hogy menjenek a faluba. Nem akartam, hogy bajuk essen.
- Értem. Biztos, hogy minden rendben? Mit mondott a nő neked?
- Semmit...nem lényeges. Induljunk!
- Máris?
- Mi az, hogy máris?
- Látom, mondani akarsz valamit. Előbb mondd el!
- Nem fontos. – elfordult a lánytól.
- Értem. Akkor induljunk.
- És veled minden rendben? – kérdezte Sasuke.
- Persze. Bár...elég durván ütött az a nő, de a fájdalom elmúlik. – mikor lépett volna, a hátában valami görcsöt érzett. Megpróbálta megszűntetni, de nem sikerült.
- Biztos, hogy minden rendben? – kérdezte újra Sasuke.
- Persze. Csak egy kicsit kinyújtózkodom.
- Na, várj! Itt valami baj van. Mintha fájna valamid.
- Nem, nem fáj semmi. Orvosi ninja vagyok, ha valami seb érne, akkor...
- A hátad.
- Mi van vele?
- Ott van a seb. Igaz?
- Milyen seb? Te meg miről beszélsz?
- Ne mozdulj! – Sasuke végigtapogatta Sakura hátát. Hirtelen valami furcsát érzett. A lány háta egy ponton teljes görcsben állt.
- Vetkőzz le, ha nem akarsz itt, és most meghalni!
- Arra várhatsz!
Sasuke-ban tudatosult, hogy mit mondott az előbb. Teljesen elvörösödött. Sakura vállára tette a kezét.
- Jaj, nem úgy értettem! Ne haragudj!
- Na persze!
- De tényleg! A hátad teljes görcsben áll! Az a tű, amit a nő tegnap beléd szúrt, biztosan meg volt mérgezve!
- Nem érdekel!
- De most komolyan beszélek! – Sakura ruhájának cipzárjához tette a kezét. A lány az arcára csapott.
- Nem versz át!
- De most komolyan mondtam, hogy nem lesz jó vége!
- Sasuke, ne próbálkozz!
- Ne mozogj! Szét fog terjedni a méreg! – Sasuke a fa egyik gyökerében elbotlott, és Sakura-ra esett. A lány megszeppent arccal nézett rá, majd egy határozott kézmozdulattal ismét arcon csapta. – Muszáj pofozkodnod?
- Ne mássz rám, jó!?
- Itt volt ez a hülye gyökér, abban elestem!
- Jó, de most már leszállhatnál rólam! – Sakura háta egyre jobban fájt. Sasuke felállt, hirtelen megfordította Sakura-t, és lehúzta a hátán a cipzárt.
- Idióta perverz! Tőlem ne várj semmit! Nem fogok belemenni! Szállj le rólam! Ezt nem hagyom annyiban! Engedj el!!!!! – Sakura szinte sikított. Sasuke befogta a száját.
- Mikor aludtál, sokkal elviselhetőbb voltál! Most viszont fogd be végre, és ne mozogj! Ha még egyet moccansz leütlek! – Sasuke megnézte Sakura hátát. A tűszúrás nyoma teljesen gyulladt volt.
- Szadista vadbarom. – motyogta Sakura.
- Hallottam. Van valami kenőcsöd mérgezés ellen?
- Van...miért?
- A nő a senbon-t méregbe mártotta. Gyorsan hatástalanítani kell. De ez nem olyan fajta. A méreg lebénítja az izmokat. A szív, vagy a tüdő területén szoktak vele sebezni. Mivel a hát kényes pont, nem nagyon okos dolog nagyobb sebet nyitni.
- Mennyire értesz a mérgekhez. Ott van a táskám külső zsebében. De ne nézz ide!
- Ez az?
- Igen! Csak kend be a sebet! Pár perc, és minden rendben lesz. De máskor szólj!
- Elöl nem sebzett? – kérdezte Sasuke miután végzett.
- Eszedbe ne jusson! Azt már jómagam is ellátom. Köszönöm szépen. A táskámat ide tudod hozni?
- Persze. Tessék.
- Mondtam, hogy ne nézz ide!
- Bocsánat.
- Most tényleg ne nézz ide!
- Mi?
- Át szeretnék öltözni. – mondta idegesen Sakura.
- Ja, persze. Bocsi. – mondta Sasuke, és elfordult. Sakura olyan öt perc után szólt neki.
- Na, most már idenézhetsz.
- Végre! Hány évbe tart, mire felveszel egy felsőt?
- Nagyon vicces. Humorputtony. Te is átöltözöl, vagy indulhatunk?
- Majd a faluban átöltözök. Csak menjünk már!