Eközben Naruto, Sakura, és Sai a Hullámok földjéről továbbmentek szintén a Tea országába. Sikeresen szövetséget kötöttek a Ködfaluval. A Tea országa egy kicsit messzebb volt onnan, de egy napos gyaloglásnál nem nagyon lehetett több az út.
- Naruto, te idióta! Minek kellett a Mizukage-val üvöltöznöd?
- Sakura-chan, tudod jól, hogy utálom, ha úgy néznek rám, mint egy korcsra.
- De nem úgy nézett rád, mint egy korcsra. – mondta Sai. – Inkább, mint egy nagy emberre. De úgy tűnt, nem a régi küldetésetek miatt nézett úgy rád. Valami más miatt.
- Valamit hadart, hogy mittomén kinek a fia vagyok, de mindegy, nem fontos. Akkor most megállás nélkül megyünk tovább. Igaz?
- Pontosan. Ott pihenünk egy kicsit. Elvégre a Tea országa egy turistaparadicsom. És, ha jól tudom, holnap lesz a futóverseny, szóval, hiába van késő, muszáj megállás nélkül mennünk.
- Sakura-chan, te nagyon akarsz valamit Sasuke-tól, igaz?
- Nem, csak, hogy egy kicsit összehangolódjon a két csapat. Akkor tudunk jól együttműködni. És ahhoz barátkozni kell. És hogyan lehet barátkozni egyszerre több emberrel? Ha közös programokra megyünk!
- Hú, ez nem volt benne a könyvemben. – mondta Sai. – Biztosan ez jó ötlet?
- Dobd már el azt a buta könyvet Sai! – mondta Naruto.
- De...akkor hogyan...
- Hogyan barátkozzál? – kérdezte Sakura. – Ezt akartad kérdezni, igaz? Csak kérdezz minket. Vagy nem is! Csak egyszerűen kedvesnek, és őszintének kell lenned! Bár az őszinteséget nem úgy kell érteni, hogy, ha valaki csúnya, vagy kicsit buta, akkor azt hangsúlyozni kell, hanem...
- Hanem?
- Nem is tudom. Egyszerűen csak légy kedves!
- Kedves? Talán menni fog.
- Sakura-chan, te biztos vagy benne, hogy Sasuke nem lógott meg?
- Teljesen. Ha nem bíztam volna benne, nem engedtem volna, hogy elmenjen.
- Te, és a te megérzéseid. Sakura-chan, ne viccelj már!
- Mondtál valamit? – förmedt rá Sakura.
- Semmi, semmi, csak...csak...hé, most jó felé megyünk? Sai?
- A térkép szerint...a térkép szerint...
- Na? – kérdezték egyszerre.
- Hihi...nem.
- Te jó ég! Naruto, miért nem figyeltél oda? – kérdezte Sakura.
- Mi? A te ötleted volt ez az egész küldetés, úgyhogy velem ne kiabálj, jó?
- Nem én találtam ki, hanem Tsunade-sama!
- Nem mindegy? Az a vén banya is hülyén adta meg az útvonalat: Ködfalu, Tea országa, Sziklák közt rejtőző falu, Villámok országa. Semmi logika!
- De van benne. – mondta Sai. – Ha mindig a legközelebbi falu felé megyünk, az ellenség bármikor ránk találhat. Viszont, ha össze-vissza megyünk, akkor nem biztos, hogy ránk találnak.
- Sai, ne mondd, hogy ez a te ötleted volt! Sakura-chan, ahelyett, hogy engem pofozol, neki kéne lekeverni egyet. Már most alig állok a lábamon!
- Figyelj Naruto, lehet, hogy sokkal fárasztóbb az út, de legalább kilencven százalék, hogy élve visszajutunk.
- Na, itt álljunk meg! Sai, be tudod határolni, hogy körülbelül hol lehetünk?
- Ő, máris Sakura! Itt vagyunk egy erdőben, itt van egy folyó, és a közelben kell lennie egy vadászháznak...ez így nem jó!
- És te voltál ANBU-harcos? Hogy lehet valaki ANBU, ha még a térképen sem igazodik el??? – kérdezte Naruto.
- Figyelj, te igazodj el egy ilyenen! Az ott egy hegyet, vagy a szétkenődött tintát akarja jelezni? – mondta Sai, és rámutatott a térképre.
- Úgy tűnik, a térkép nem lesz hasznunkra. – mondta Sakura. – Felmászok egy fára, és körülnézek. Addig itt lent várjatok!
- Sakura-chan, biztos, hogy ez jó ötlet? Az a Genjutsu után...nem fogsz megint lezuhanni?
- Egy Genjutsutól még nem hátrálhatok meg. Mindjárt jövök.
- Oké nagyokos, te tudod. Emlékszel még hogyan kell feloldani a Genjutsut?
- Sai, fogd be! Sakura-chan tud vigyázni magára.
- A faluban is ezt mondtad. Ha Sasuke nem tér magához, neki annyi.
- Azt hiszem megvan az út! – kiáltott fentről Sakura. – Dél felé kell mennünk.
- Jó, hogy mondod! Az iránytű eltörött. – kiáltotta Naruto.
- Attól még oda találunk. Már csak olyan két órányi gyaloglás. Nem bonyolult az út. Csak a főúton kell mennünk. És egyébként is: egy igazi ninjának nem kell iránytű.
- Szuper! És lejössz még ma, vagy készítesz egy újabb térképet?
- Máris megyek. El az útból!
- Sakura, most meg mit akarsz?
- Szerinted mit, Sai? Leugrik! – mondta Naruto.
- Te jó ég! Biztos vagy ebben? – a háta mögött megjelent Sakura.
- Egészen biztos. Akkor, két óra alatt a Tea országában leszünk. 
- Életveszélyes. – súgta Sai Narutonak.
- Nekem mondod? Egy pár halálos sebet már ejtett rajtam. Például amikor a Perverz Remetével visszamentem a faluba. Semmit sem változott.
- Jaj nekem! De jó, hogy én nem piszkálom!
- Én sem szoktam piszkálni, de megvan a magam véleménye. Például: Sasuke-ról. Nem hittem volna, hogy őt fogja keresni ezek után.
- Ő volt az egyetlen Naruto, aki tudott rajtam kívül az esetről. Ha a világ végén lett volna, akkor sem álltam volna meg. Furcsa, hogy ilyen hamar összefutottunk. De tényleg, hogyan találtál rá?
- Ugye felvettem egy maci alakját, és elkezdtem kutatni az erdőben. Ekkor megláttam Sasuke csapatát, akik egy fához voltak kötözve. Elég rosszul állt a szénájuk. Sasuke nem volt ott, ezért gondoltam, ő ép bőrrel megúszta, és elkezdtem keresni. Olyan kilenc körül megálltak Tobival egy fánál, és ott is ragadtak...innen tudod.
- Értem. Ez bizony csak szerencse volt. Szerinted ők odaértek már?
- Nem hiszem. Attól függ, kinél van térkép.
- Biztosan tudják az útvonalat. Sasuke sok helyen járt. A kis csavargó. – Sai remélte, ezzel egy kicsit beletapos Sakura önérzetébe, de most nagyon mellément.
- Sai nem mond hülyeséget. Biztosan nem tévednek el, mint mi.

- Karin, megvan az út? – kérdezte Sasuke.
- Nincs. Ebben a sötétségben semmit sem lehet látni.
- Semmi városi fény? Vagy bármi? Semmi?
- Az égvilágon nincs semmi.
- A fenébe! – kiáltott fel Suigetsu. – Minek kell oda mennünk? Előbb, vagy utóbb úgy is Konohában kötünk ki.
- Suigetsu, Sasuke-samanak Sakura-val kell haladnia. Együtt kell működniük. – mondta Karin. – Azt mondják, a pillangó is mindenhonnan megtalálja a párját.
- Egész úton ezt fogom hallgatni igaz? – kérdezte Sasuke.
- Miért? Hát nem így van? Így tökéletes a természet! – folytatta Karin álmodozva. – Mindenki megtalálja a párját! És sosem szakadnak el egymástól! Mint mondtam: a pillangó is megtalálja a párját. Bárhol is van. Na, hallgass csak a megérzéseidre Sasuke-sama, és megtalálod az utat.
- Rendben...azt érzem, hogy, ha továbbra is csak erről tudsz beszélni, biztosan megtalálod a legrövidebb utat a halálhoz!
- Most nagyon sikerült felbosszantani. – mondta Juugo. – Ez is ritka eset. De mi is a vita témája?
- Hagyjuk, nem érdekes. Karin, találtál valamit?
- Még mindig semmi...de, várjunk csak! ott az erdőben van valaki! Mindjárt jövök.
Karin rohant, ahogy csak tudott. Egyre jobban érezte a célszemélyek chakráját. Akiket látott, nem volt más, mint Sakura. Utána rohant Naruto, és Sai. Eléjük ugrott.
- Na, végre megvagytok! Kicsit eltévedtünk. Ebben a sötétben semmit sem lehet látni. Tudjátok merre kell menni?
- Persze. Nemrég találtuk meg az utat. Hívd ide a többieket!
- Rendben. Itt várjatok, mindjárt jövünk.
Rohant vissza Sasuke-hoz.
- Sakura ránk vár.
- Megtaláltad őket? – kérdezte Juugo.
- Aha, de siessünk! Nincsenek messze.
- Látod Karin, ennyit a te „pillangós” dumádról. – mondta Sasuke.
- De Sasuke-sama. Ez a te ötleted volt. Ha nem mondod, hogy másszak fel egy fára, sose látjuk meg! Én mondtam! A pillangó-mindig-megtalálja-a-párját. Gondolom, alig várod, hogy lássad.
- Egy valamit várok: Hogy szállj le rólam. De ennek az esélye nagyon kicsi.
- Na, már itt is vagytok? – csodálkozott Naruto. – Sasuke, te aztán kitettél magadért. Hogyan beszélted rá őket?
- Ne is kérdezd...
- Indulhatunk? Sakura, vezess minket! – mondta Suigetsu.
- És Sasuke, te mész mellette. – mondta Karin, és egy határozott mozdulattal odalökte Sakura mellé. Sasuke rezzenéstelen arccal ment tovább.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Sasuke Sakura-tól.
- Miben?
- Hogy...most...le tudod győzni Maatsuma-t.
- A jutsum már majdnem kész.
- Majdnem?
- Hiányzik belőle valami. Úgy érzem, így nem elég erős.
- Viccelsz? Hány éve dolgozol rajta? 5? 6?
- 10 éve...de mégis...még nagyon veszélyes. És fejletlen.
- A klánod egyik legerősebb jutsujából egy tiltott jutsu-t alkottál?
- Nagyon úgy tűnik...lehet, hogy vissza kéne mennem. Hogy többet tudjak.
- Vissza? Mégis mire gondolsz?
- Vissza...az Ezer jég országába.
- Oda? De hát az nagyon messze van, az út pedig...
- Tudom, veszélyes. De...így nem tudom befejezni a jutsu-t. többet kell tudnom magamról. A klán tekercse oda van elrejtve. Bár nem hiszem, hogy az segít.
- Dehogynem segítene, de, ez őrültség. Az utat az nehezíti, hogy gyalog kell menni. Méghozzá a kontinensen kívül van. Egy csomó hegyet kellene másznod, és nem tudni ki támad rád.
- De, így nem tudom befejezni.
- Akkor majd legyőzöd mással.
- Lehet, hogy még a Chidori sem végezne vele.
- Találkoztál vele amíg távol voltam?
- Nem...de a Genjutsu-t biztosan ő csinálta. Ott volt...láttam.
- És ezt miért csak most mondod? Ha előbb tudom, akkor inkább nem mentem volna el.
- Látod, itt vagyok, nem esett bajom.
- Figyelj, akár hiszed, akár nem, de a Taka-t is megtámadta.
- Mikor?
- Amikor megtaláltál.
- Mit akart?
- Fogalmam sincs. – hazudta Sasuke. Nem akarta elmondani Sakura-nak a megbízást. Eközben már közel jártak a Tea országához.
- Meg kéne állnunk. – mondta Sai. – Nem lenne szerencsés éjszaka bemenni a városba.
- Sai-nak igaza van.– mondta Naruto. – Főleg, hogy van velünk egy elmebeteg elveszett ninja az ő dilis csapatával.
- Elmebeteg? – fordult meg Sasuke.
- Ne is törődj vele! Nem álltunk meg ebédelni, úgyhogy most meg van sértődve. – nyugtatta Sakura.
- Nicsak, kit látnak szemeim! – szólalt meg előttük egy ismerős hang. Egy férfi volt. Rövid ősz haja tükrözte a telihold fényét.
- Wasabi-sama? Mit keresel itt? – kérdezte Naruto.
- Csak sétálgatok egy kicsit. És ti? Alig ismerek rátok! látom népes csapatot hoztatok össze.
- Csak átutazóban vagyunk. – felelte Naruto. – Egyébként, mi újság pajtás?
- Naruto, csak tisztelettel! – szólt rá Sasuke.
- Semmi baj! Egész jól tartom magam, köszönöm. – majd odament Sai-hoz. – Téged még nem ismerlek. Mi a neved?
- Sai vagyok, uram.
- Örvendek. Gyertek be! Tudok adni szállást.
- Köszönjük, de...
- Mi az, hogy de? Itt álltok a kapu előtt, és nem léptek be? Úgyis mindjárt reggel van. Egyébként megnézitek a nagy eseményt?
- Persze! – kiáltott Naruto. – Azért jöttünk.
Bementek a kapun. Az egész város nyüzsgött még éjszaka is. Mindenki a versenyre készülődött. Karin hirtelen odafordult Suigetsu-hoz.
- El kéne mondani neki, nem? – kérdezte. Az arca tele volt bűntudattal
- Inkább ne! – felelte. – Látod, most egy kicsit boldogabbnak tűnik. Ne rontsuk el! És egyébként is: biztosan nem gondolta komolyan, amit mondott.
- Te nem voltál ott a megbeszélésen. És érzem, hogy követ valaki.
- Hogy?
- De ez nem chakra. Ahhoz túl erős. És túl sűrű.
- Túl sűrű? Na ne hülyéskedj már!
- Hé, ott hátul, - fordult meg Sasuke. – minden rendben?
- Persze! Mi baj lenne Sasuke-sama? Mi csak beszélgettünk. – mondta Suigetsu.
- Ennek örülök. A küldetés alatt nem akarok semmilyen vitát.
- Sasuke-kun. – szólt mellette Sakura.
- Mi az? Minden rendben?
- Nem igazán. Nem érzem jól magam.
Karin odavágódott Sakura mellé.
- Az a fáradtság! Nemsokára ledőlsz az ágyba, és egy kis alvás után kutyabajod lesz! – mondta.
- Nem Karin, köszönöm. Nem vagyok fáradt. De mégis...
- De mégis?
- Á, mindegy, nem fontos. Ne is törődjetek velem!
- Na, gyerekek, megérkeztünk. Aludjátok ki magatokat! – szólt közbe Wasabi. - A verseny után egy bált rendezünk. Szeretném, ha eljönnétek.
- Egy bál? – Sasuke nagyon csodálkozott a meghíváson. – Köszönjük, de nem fogadhatjuk el. Nagyon kell sietnünk, és...
- Sietni tudtok, de táncolni nem? Hol az a lázadás fiatalok?
- Azt sem tudjuk, mit vegyünk fel. – mondta Sakura. –Nincs semmilyen ruhánk ezen kívül.
- És jön a női duma... – sóhajtott Sasuke. – Sakura, tényleg tovább kéne mennünk!
- Azt majd megoldjuk. Na, elfogadjátok a meghívást? Lesz rizsgombóc, gyümölcszselé, ramen, minden, amit csak akartok.
- Ramen??? – ugrott fel Naruto. – Menjünk el! Lécci lécci lécciiiiii! –odaugrott Sasuke elé. Sasuke karba tett kézzel bámulta. Lemondóan sóhajtott.
- Jól van, nem bánom. Legyen. De semmilyen balhé nem lesz. Ugye, Karin???
- Ó, Sasuke-sama, te meg miről beszélsz? Majd ott fogunk táncolni a teremben, csupa romantika, és mindenki boldog.
- Ha bárki is kavar valamit, mondjon le róla, mert, egy rossz lépés, és már indulunk is!
- Na, akkor megbeszéltük? – kérdezte Wasabi. – Remek! Aludjátok ki magatokat! Jó éjszakát!
Mindenki keresett magának egy szobát. Sasuke fáradtan az ágyba dőlt. Becsukta a szemét, és nagy nehezen elaludt.

Sakura a nagynénjére gondolt. Nem tudott aludni. Az a furcsa érzés még mindig kerülgette. Mögötte váratlanul megjelent Kumiko.
- Most már igazán megpróbálhatnál elaludni! – mondta.
- Bocsi. De nem megy. Biztos vagy benne, hogy sikerülni fog a terv?
- Teljesen. Maatsuma utálja a meglepetéseket.
- A Kekkei-genkait, már több éve nem használtam. Mi van, ha nem élem túl?
- Jaj, ne légy már ilyen pesszimista! Biztosan menni fog! Bízz magadban, és menni fog. Tényleg, te is mész a bálba?
- Persze. Neked van valami ötleted?
- Mire?
- Hát, hogy...
- Hogy?
- Sasuke felkérjen.
- Lássuk, nekem van egy remek ötletem. De ez legyen csak meglepetés. Aludjál! Álmos vagyok, és miattad nem tudok aludni.
- Jól van, jól van. Jó éjt!