Konoha. A falu teljesen kihalt. Az éjszakai sötétségben senki sem volt.
Mindenki nyugodtan aludt. tsunade, a Godaime Hokage valami furcsa zajra
ébredt: valaki van a házban. Elővett egy kunai-t, és kiment a hálószobából.    
Körülnézett. A sötétségben semmit sem látott. A zajok a konyha felől jöttek. Idegesen rohant a konyhába. Ekkor valaki a falhoz csapta. Mire feleszmélt, megragadták a torkánál, és a falhoz szorították. Egy csuklyás alak volt az. Elővett egy kunai-t. Az Uchiha-k jele volt rajta. Tsunade rémülten nézett a fegyverre.
- Sasuke, te vagy az? – kérdezte.
- Nem. – suttogta egy női hang.
- Mit keresel itt? – már alig kapott levegőt. A kunai-t az alak felemelte, és Tsunade-ba szúrta. Tsunade alig tudott mozdulni. Érezte, nem sok ideje van hátra. A homlokán levő pecsétet feloldotta. Most ez az egyetlen esélye. Mire a seb begyógyult, az alak már eltűnt. Kétségbeesve kereste. A romos házak között könnyen megtalálta. Egy ütéssel kiütötte. Bevitte az irodájába, és a székhez kötözte. Összpontosította a chakráját, és egy kézpecsétet formált. – Kage Bunshin no Jutsu! – suttogta. Mellette ott termett egy árnyékklón. – hívd ide Sakura-t, és Shizune-t! Most! – a klón már rohant is. Először Sakura-hoz. Berohant az erkély ablakán. Halkan odalépdelt Sakura ágyához.
- Sakura, ébredj!
- Mi az?
- Tsunade vagyok. Gyere! Vészhelyzet van!
- Vészhelyzet? – Sakura magára húzta a takarót. – Majd reggel szólj!
- Sakura! Ébresztő! – lerántotta róla a takarót, és kirángatta az ágyból.
- Jól van, kelek már. Mi történt?
- Tsunade-ra rátámadtak.
- Mi? Rád támadtak?
- Nem rám...illetve...ez most nem fontos.
- Egy árnyékklón vagy?
- Igen. Rohanj az irodába! Mindjárt hívom Shizune-t is!
- Rendben.
Sakura föl sem öltözött. Egyszerű pizsamájában rohant végig az utcákon. Útközben csatlakozott mellé Shizune is. Mikor beértek az irodába, Tsunade már várta őket. Mindketten a székhez kötözött nőre néztek. Rövid, vörös haja volt. Még mindig nem tért magához.
- Úrnőm, ő kicsoda? – kérdezte Shizune.
- Ő támadt rám. Ki kell vallatnunk.
- Rendben.
- Sakura hozd azt az...izét, amit a múltkor kevertél!
- Ami miatt Shikamaru el kezdett szerelmet vallani Temari-nak?
- Azt, azt!
- De egy ilyen szerelmi bájital hogy jön ide?
- Az igazságszérum volt. Emlékszel? Naruto kérdezősködött tőle. És az utolsó kérdése mi volt? „Milyen érzelmek fűzik Temari-hoz?”
- Tényleg? Durva...
- Na, hozzad gyorsan!
- Belőlem nem szednek ki semmit! – szólalt meg mögöttük a nő. Sakura nem is törődött vele, csak rohant tovább. Shizune kikapta a kezéből a kést.
- Uchiwa-s? – csodálkozva nézett rá. – Honnan szedte?
- Nem tartozik magukra.
- Beszéljen! Gyerünk!
- Shizune, nyugalom! Nemsokára beszélni fog. – nyugtatta Tsunade. Sakura belépett egy vizes kancsóval, és egy pohárral a kezében.
- Gondolom megszomjazott. – mondta kedvesen. Egy kis vizet?
- Mi van benne? – kérdezte a nő gyanakvóan.
- Hidrogén, oxigén, és ásványi anyagok. Ne mondja már, hogy sosem ivott vizet!
- Nem arra gondoltam. Méreg? Altató? Alkohol?
- Semmi ilyesmi. Igya csak meg! – kitöltött neki a pohárba. A nő az utolsó cseppig kiitta a vizet. Shizune egy pár másodperc múlva megszólalt:
- Akkor beszéljen! Neve?
- Miraina.
- Honnan jött?
- Jégkristályok közt rejtőző falu.
- Hazudik! – horkant fel Shizune. – Nincs is ilyen falu!
- Várj még, Shizune! – nyugtatta Sakura. – Szerintem igazat mond. Hol van ez a falu?
- A Sziklák országa mellett, a hegyen túl.
- Klánok benne? – kérdezte Tsunade.
Sakura hirtelen közbeszólt:
- Erre nem kell válaszolnia. Ez most lényegtelen. – az ablak feltépődött, és egy senbon szúródott bele a nő karjába. A tekintete egyre homályosabb lett. Sakura szinte üvöltött:
- Ki volt a megbízója? Mondja meg! Ki?
- A Fe...fe...fekete...özvegy. – a nő szeme lassan lecsukódott. Shizune kihúzta a senbon-t.
- Méreg...nagyon erős méreg. – mondta. Sakura-ra nézett. A lány rémülten nézett maga elé.
- Ezzel támadt rám. – mondta Tsunade, és a kezébe nyomta a kést. Sakura alaposan megnézte. Ez már csak olaj volt a tűzre számára. „Fekete Özvegy”...milyen régen hallotta ezt a nevet. A kancsó kiesett a kezéből, és darabokra törött. Forgott körülötte a világ. Kezét ökölbe szorította. Nagyon halkan megszólalt:
- Tsunade-sama, nem téged akartak megtámadni...engem akartak előcsalni. – kirohant az irodából.
- Sakura! Hová mész? – kiáltott utána Shizune. – Gyere vissza!         
Sakura hazáig rohant. Összeszedte minden készletét, fegyverét, és már rohant is ki a faluból. Igyekezett nem feltűnést kelteni. Ha valaki véletlenül meglátná, akkor a terve csődbe megy. Főleg, ha Narutoval találkozna. El kellene mondania, hogy hova tart, és ahogy őt ismeri egész úton le sem szállna róla. De merre menjen? Most már kiért a faluból. Vissza nem fordulhat. De mindegy. Csak egyenesen előre! Az ösztöneire hallgatva reggeltől estig ment. Kereste az erdő végét, de nem találta. Itt muszáj lesz megpihennie. Egész nap meg sem állt. Egy fa tövébe lefeküdt. Elaludt volna, ha tudott volna. Csak Sasukén járt az esze. A gondolataiban is őt kereste. Álmában is ezt motyogta: „Sasuke-kun, itt az idő!”

Eközben Konohában már mindenki Sakura-t kereste. Nem volt sem otthon, sem máshol. Naruto és Sai Hinata-t kapták Sakura helyett. A két fiú elhamarkodott döntésnek gondolta ezt, ezért ők is Tsunade-hoz fordultak. Ő elmondta nekik az éjszakai esetet. A két fiú értetlenül nézett egymásra. Sai elgondolkodott, majd lecsapta a kezét az asztalra:
- Megeshet, hogy gyanít valamit. Vagy az, hogy tud valamit, amit mi nem. És az is lehet, hogy komplett idióta. Bármi is jár a fejében, adjunk neki 1 hetet!
- 1 hét? – kiáltott fel Naruto. – Elment az eszed? Annyi idő alatt ki tudja, mi fog történni! Most el kell indulnunk, és meg kell keresnünk! Még nem járhat messze!
- Ebben tévedsz, Naruto. – mondta neki Sai. – Azt azért számítsd bele, hogy Sakura már nem a leglassabb ninják közé tartozik. Ezen kívül, ha egész álló nap csak megy, már rég egy másik országban járhat. Bár amennyire nem erőssége a tájékozódás, lehet, hogy még csak a közeli erdőnek a szélén van. Bármennyire távol van, szerintem hagyjuk, hogy véghezvigye azt, amit szeretne. Ha 1 héten belül nincsen róla hír, akkor mi, vagy az ANBU elmegy megkeresni. Ezen kívül. Ha mi beleavatkozunk, akkor lehet, hogy ő is inkább itt hagyja a falut.
- Igazad van, Sai. – mondta Tsunade. – Rendben. Adjunk Sakurának egy hetet! Ha nem ér vissza, akkor ti fogjátok megkeresni! Az ANBU-nak más dolga van.
- Köszönjük, Tsunade-sama. – mondták egyszerre, és kimentek az irodából.
Sakura valami furcsa zajra ébredt. Mintha valami motoszkált volna a táskájában. Nagy nehezen fölkelt, és megnézte, mi ez a hang. Odament nagyon lassan a táskához, és egy kicsit meglökte. Egy kis medvebocs gurult ki belőle. Egy képpel játszott. A képen a volt 7-es csapat volt. Sakura ezt nem nézte tétlenül. Odarohant a bocshoz.
- Ezt add vissza! – kiáltott rá, és megpróbálta kirántani a bocs mancsai közül. De erős fogása volt a kis mackónak. Sakura gondolta, biztosan valami idézett, vagy ninja állat. Ekkor azt vette észre, hogy a képen mutat valakire. Odarohant hozzá, és rámutatott először Sakurára a képen, majd a mögötte levőre mutatott.
- Te ismersz minket? – csodálkozott Sakura.
A bocs folytatta. Narutóra mutatott. Utána csinált magából egy árnyékklónt. Kakashinál elakadt egy kicsit. Majd levette egy hirtelen mozdulattal Sakura pántját, és az egyik szemére húzta. Sakura elnevette magát. A bocs most Sasukéra mutatott, majd az erdő végére. Sakura ezen nagyon meglepődött.
- Tudod, hogy hol van? – kérdezte, miután megigazította a fejpántját. A maci bólogatott, és újra az erdő végére mutatott.
- Most láttad? – kérdezte. A bocs ekkor fogott egy fadarabot, és a földre rajzolt vele. Egy álarcot rajzolt rá, majd csak egy szemnek rajzolt lyukat. A lyukból görbe vonalak rajzolódtak ki, mintha egy örvény lenne.
- Tobi is ott van vele? – kérdezte. – Van még vele valaki?
A bocs erre nemet bólogatott. Sakura megkönnyebbült. Elég lesz neki Tobi is.
- El tudnál vezetni hozzájuk? – kérdezte. Ekkor észrevette, hogy a bocs a hasát fogja. Elmosolyodott. – Éhes vagy, mi? – kérdezte. – Lássuk, találunk-e neked valamit. – Elkezdett kutatni a táskájában, de a bocs már mindent jóízűen elfogyasztott, amíg ő aludt. Szerencsére talált egy málnabokrot. Odamentek, és 5 perc múlva már indultak is keresni Sasukét, és Tobit. Olyan 1 órányi gyaloglás után Sakura hallotta a hangjukat.  Úgy hangzott, Sasuke bal lábbal kelt fel.
-  Tobi, Karin mit mondott neked? – kérdezte idegesen Sasuke.
- Mondtam már! Elindultak keresni az erdő másik végét! És azt mondta, 10 óra körül itt találkozunk. – felelte Tobi. Hangja továbbra is nyugodt volt, adta az udvariast, amitől Sasukéban csak még jobban fölment a pumpa.
- De mi már 9 óta itt állunk! Biztosan ide kellett jönni? Te sem tájékozódsz jobban egy gombánál!
- Miért? Azt mondták, a két törzsű fánál találkozunk a folyó mellett.
- De a folyó mellett vagy száz két törzsű fa van! Honnan tudod, hogy pont ez lesz az? Nincs jelzés, se üzenet. Az égvilágon nincs itt semmi, csak egy jó nagy fa, és egy baromira hosszú folyó, ennek tetejébe itt állok egy balekkal szemben, aki azt sem tudja elmondani, hogy a folyó melyik partján találkozzunk a többiekkel!
- Jaj, ne szenvedj már! – nyugtatta Tobi a maga módján – Biztos vagyok benne, hogy van valami jel. Egy törött ág, egy fába vésett felirat, vagy bármi. Csak várni kell! Itt lesznek nemsokára.
- Konan is gyorsabban ideért volna. Miért nem őt küldted? Csak nem gyújtják fel!
- De Konan most a fű országába ment.
- Oda meg minek?
- Hogy Zetsu bebocsátást nyerjen.
- És pont Konannak kell elkísérnie. Miért nem megy Pain?
- Ez jó kérdés. – felelte. – Na, mindegy. A legjobb az lesz, ha még várunk egy órát.
- Egy órával ezelőtt is ezt mondtad! – mondta Sasuke, és leült egy sziklára. Hirtelen valami furcsa zajra lett figyelmes: az egyik ág letört, és hatalmas hanggal a földre zuhant Sakura, és a kis csapattársa. Már csak ez hiányzott neki! Egy régi csapattárs. Pedig, ha tudná, hogy mi vár rá a jövőben, még vigyorogna, és elégedett lenne a sorsával.
- Sasuke-kun, - kezdte Sakura, miután nagy nehezen feltápászkodott.
- Mit keresel itt? – kérdezte hidegen Sasuke. a katanájáért nyúlt.
- Most kivételesen nem arról van szó, hogy visszajössz-e, vagy sem.
- Hanem mi?
Sakura odaadta neki a kést.
- Mi van vele? – kérdezte Sasuke.
- Miraina...hallottad már ezt a nevet?
- Soha.
- A tőr, amit adtam, megvan?
- Meg. – elővette, és megmutatta neki.
- Jártál mostanában valahol?
- Nem...miért?
- Egy Miraina nevű nő ellopta tőlem ezt a kést, és ezzel akart végezni Tsunade-val. Utána meghalt.
- Az a falu baja. – már elment volna, mikor Sakura szinte sírva kérdezte tőle:
- Fekete Özvegy. Ez neked még mond valamit? Mond valamit még...Sasuke?