Legsz�vesebben akkor�t beh�ztam volna az Uchih�nak, hogy az orr�t az agy�b�l kelljen kikapirg�lni. Konan teljesen le volt d�bbenve, �s csak dadogni meg mutogatni tudott. Na, ezzel mit kezdjek? Tot�lisan h�ly�nek n�zne, ha elkezden�k magyar�zkodni, �gyis csak nagy hablatty lenne a v�g�re az eg�sz. �gy hallgattam, �s magamban fortyogtam tov�bb. Konannak v�gre siker�lt kiny�gnie egy �rtelmes mondatot? 

-         Sakura lerendeztem a fi�kat, �s kitakar�tattam az eg�sz szob�t. – nem t�rt a l�nyegre, j� kis l�ny. De m�r l�tom, hogy az este jelent�s r�sz�t Konan szob�j�ban fogom elt�lteni, magyar�zkod�ssal.

-         K�sz�n�m! – mosolyogtam. – Itachi, lenn�l olyan cuki pofa, �s elengedn�d a kezem? – mondtam t�nd�rien mosolyogva.

-         Ja, persze, bocs! – szabadkozott. Rem�lem Konannak leesett a dolog, �s m�gis meg�szom...hi� rem�ny.

-         K�szi! �n megyek letusolni, nem szeretn�k egy kiad�s t�d�gyullad�st. Itachi szerintem te is jobban teszed, ha letusolsz.

Helyesl�en b�lintott. Konan arc�n nem l�ttam a megvil�gosod�st, ezt szomor�an vettem tudom�sul. A szob�nk t�nyleg csillogott villogott, nem l�tszott, hogy n�h�ny �r�ja darabokban hevert. Ez�rt im�dom �n a bar�tn�met, ha kiengedi a hangj�t, akkor szerintem Peint is takar�t�sra b�rn�. Itachi ledobta mag�t az �gyra, �s megint a plafonreped�seit tanulm�nyozta. Egyszer meg fogom k�rdezni, hogy mit l�t ott, ami annyira �rdekes. Ma m�r m�sodszorra tusolok, nem fog j�t tenni a hajamnak, ez a sok mos�s. R�ad�sul m�g csak d�l van, ki tudja, mit tartogat a nap tov�bbi r�sze. Gyorsan tusoltam, mivel nem akartam, hogy annak a majomnak, valamilyen komolyabb baja legyen. Mondjuk �t �v alatt egyszer se volt beteg, nem tudom, mi�rt agg�dom. Felkaptam az el�re kik�sz�tett ruh�m, nem volt kedvem megsz�r�tani r�zsasz�n hajzuhatagomat, ez�rt csak �ssze fogtam. Visszamentem a szob�ba, Itachi a v�ltozatoss�g kedv��rt olvasott. Olvasott?! Ma t�nyleg mindenki teljesen meg van �r�lve. �szre se vette, ahogy le�l�k mell�, �s belen�zek a k�nyvbe. Sim�n megijeszthettem volna, de �gy...R�gt�n r�ismertem a k�nyvre, mivel most olvasom.

-         Itachi, mi vezetett arra, hogy egy k�nyvet fogj a kezedbe? – k�rdeztem ironiz�lva.

-         Te!

-         �n?

-         Igen! K�v�ncsi voltam, hogy mit olvasol! M�r tudom, hogy honnan szeded azokat a sz�p besz�l�saidat!

-          Nagyon vicces! Az Anita Blake m�r csak ilyen. Add oda, �s menj el f�r�dni! – parancsoltam r�.

Oda adta a k�nyvet, szedett el� sz�raz ruh�t, �s el is t�nt. P�r perc m�lva hallottam a v�z csobog�s�t. Visszatettem a k�nyvet, az �jjeli szekr�nyre. Kimentem a teraszra, eg�sz sz�p id� lett. Deidara a kertben b�kl�szott, Zetsu t�rsas�g�ban. El se tudtam k�pzelni, hogy mit csin�lhatnak. Gondolom Zetsu r�vette Deit, hogy kert�szkedjenek. Az elk�vetkezend� hetekben a kibontakoz� csata maradv�nyait fogom rendbe hozni. F�raszt� munka lesz. Hirtelen leesett, hogy honnan olyan ismer�s az a jel, amit �lmomban l�tok annak a bizonyos fi�nak a h�t�n. Itachinak egy pont olyan van, az egyik r�gi p�l�j�n. Akkor ezek szerint az a fi� Uchiha. Nem fogsz menek�lni Itachi! Ha m�r miattad Konan a f�l �jszak�n kereszt�l faggatni fog, akkor most te se �szod meg! Tudni akarom, ki az a fi�. Szerencs�re a „v�dlott” pont v�gzett a f�rd�ssel. Sz�p lassan bes�t�ltam a teraszr�l, �s le�ltem az �gyra. Amikor � is helyet foglalt, el� �lltam �s cs�p�re tettem a kezem.

-         Vallat�s k�vetkezik! – kuncogtam. �gy n�zett r�m, mintha narancss�rga hajam,. �s nagy piros orrom lenne. – K�rdezgetni foglak!

-         Na, ess�nk rajta t�l!

-  Van neked �cs�d?

-         Nem tudok r�la!

-         Mi�rt hazudsz?! Mi�rt nem szeretn�d, hogy eml�kezzek?

Elkomorult az arca. B�ztat�an r�mosolyogtam, de � elford�totta a fej�t. A csend egyre jobban m�ly�lt kett�nk k�z�tt. V�g�l sok �v�d�s ut�n megt�rte a csendet.

-         T�nyleg nem szeretn�m, hogy eml�kezz!

-         De mi�rt?! – csattantam fel. Hirtelen nagyon d�h�s lettem.

-         Mert nem akarom, hogy eml�kezz arra, amit veled tett. T�rt�netesen t�nkre tette a f�l �leted. Csup�n csak ez�rt.

-         �, �rtem! A nev�t se tudhatom?

-         Nem, mert akkor tuti, hogy minden eszedbe jutna.

-         Mi�rt �rdekel ennyire ez az eg�sz?

-         Mert agg�dom �rted, mivel a bar�tom vagy?

-         He? – ennyit siker�lt kiny�gn�m.

-         Nem akarom megism�telni! Mit olyan neh�z ezen elhinni?

-         Nem tudom, csak nem erre sz�m�tottam t�led…

-         Ha nem mire?

-         Nem fontos. Semmi!

-         V�laszolj!

-         Most �n k�rdezgetek, �s te felelsz!

-         Felelek, ha v�laszolsz! – diadalittasan elmosolyodott.

-         J�l van, na! Csak ha meg�g�red, hogy nem kezdesz el �rj�ngeni! – kiscserk�szk�nt a sz�v�re tette az egyik a kez�t, a m�sikat pedig felemelte. - H�t csak tudod azt gondoltam r�lad, hogy olyan sz�vtelen, flegma, nem t�r�d�m t�pus vagy.  V�g�l is a csal�dod… - nem akartam folytatni a mondatot. Igazs�g szerint nagyon k�v�ncsi vagyok arra, hogy mi�rt irtotta ki az eg�sz kl�nj�t. B�zom benne, hogy egyszer majd elmondja.

-         Van benne igazs�g! �s f�lsz t�lem?

-         H�t… nem hiszem, hogy engem b�ntan�l!

-          Ezt mib�l gondolod?

-          Ha m�r �gy agg�dsz �rtem! De m�sra az�rt vesz�lyes vagy!

-         Majd megl�tjuk.

-         Ajaj!

Itachi a hat�s kedv��rt h�tra d�nt�tt, �s f�l�m tornyosult n�gyk�zl�b. Erre musz�j volt elkezdenem nevetni, m�g a k�nnyem is kicsordult. Itachi is mosolygott, ami az � eset�ben nagy sz�. A figyelmem a plafonra terel�d�tt.

-         Hallod, mi olyan �rdekes a plafonba?

-         Hogy mi van?

Megint nevet�sben t�rtem ki. Mikor lenyugodtam, kim�sztam Itachi al�l, �s elindultam eb�delni. Szorosan a nyomomba k�vetett. M�g mindig nevethetn�kem volt.