Bevezets
2009.04.15. 22:41
Knyveket rhatnk a trtnetrl... ami vagy fl ven t fejldtt, majd megkapta igazi formjt... vekig rhatnm... a trtnetet egy szvetsgrl, a bartsgrl, a szerelemrl, az nfelldozsrl... s a bnbnatrl... Nem mindig sikerl az, amit az ember eltervez... lehet, hogy a makacssga egy vgs katasztrfa fel sodorja... mert ha elfelejti, hogy a bartsg fontosabb, mint a szrny mlt,... nem nyerhet... A szrny mlt, ami bosszvgyat idz fl az emberben... s ezrt a bosszrt lni is kpes! De, ha az ember maghoz tr, s azt mondja: „Mit tettem? Mirt kellett gy trtnnie? Helyre kell hoznom! Mgegyszer nem dnthetek rosszul!”... akkor taln sikerl nhny dolgot helyrehoznia... nem mindent... de nhny fontosat igen. s ha ksn derl ki az igazsg... nem szabad elkeseredni... mert lehet, hogy nem dntttnk rosszul... br ez nem vltja fel a bnbnatot, de sosem szabad elfelejteni: az elkesereds ers rzs. Ennl mr csak egy ersebb van: a megbocsts. A megbocsts, ami a szeretetbl ered... Ez a Krnika vgtelen... egyszer egy genercinl elkezddtt, s a kvetkez folytatja... n most nem rom vgig... hanem kiragadok egy genercit, aminek hossz, bonyolult, nehz, s knnyekkel teli trtnete volt... a trtnet arrl: meg talljk-e a boldogsgot?
|